Elérkezett az idő amikor már tudok írni arról mi is történt. Hogyan estem ki, mi is történt valójában, taktikai hiba volt-e?
Szépen sorban kezdeném ott ahol az előző bejegyzést abbahagytam. Vagyis elérkezett a regionális első napja. Nagyon izgatott voltam. Ment minden simán. Reggel fél nyolckor versenyzői eligazítás, majd szépen kezdődött a verseny. Először a csapatok, majd a lányok, végül a fiúk jöttek. Míg a csapatok meg a lányok mentek nem történt semmi extra. Én már nyomtam volna, így hosszúnak tűnt a várakozás. 11:30kor jöttem én. A 6. pályán csináltam, vagyis a futamomból én voltam a legjobb az open alapján. Ez a hely volt mindig a legközpontibb helyen. Szóval kezdtük. Szépen bevonultunk, bemutattak minket sorban. Visszaszámlálás és nyomjad neki! Az evezés könnyedén lement 1'43-as átlag tempóval. Jött a thruster. Az is sima volt. Egyben lement, bár a végére már nem volt olyan gyors mint szerettem volna. Savasodott a lábam rendesen. Jött a 30 húzódzkodás. Egyben akartam, mint mindig. Sajnos nem ment. Az alkarom a végére annyira besavasodott, hogy 28nál leestem a rúdról. Gyorsan visszapattantam és még így sikerült új csúcsot mennem 5'59 lett az időm. Ezzel meg voltam elégedve, mivel új rekord, plusz 6 perc alatt akartam csinálni, ami végül is összejött. Következőnek fél 5kor jövök.
Délután csináltam a dolgom. Regenerálódtam, ettem, pihentem, stb.
Megint én jöttem. Melegítettem, rendben ment minden. Lassan pakoltam fel a súlyokat míg elértem a 102kilót. Izgultam, hogy fog menni.Bár már többször teljesítettem, soha nem lehet tudni. Sima volt, ha lehet ilyen ez volt az eddigi a legsimább próbálkozás. Megnyugodtam, menni fog ez! Szólítottak, beállítottak minket szépen egy sorban. Vártunk, és vártunk. Túl sokat vártunk. Kihűltem. Éreztem, de úgy gondoltam nem lesz baj. Bemelegítésnél többször megvolt a 102 kiló. Kimentünk. Legelöl voltam középen. A központi hely miatt engem figyelt legjobban mindenki. 3-2-1-GO! Elkezdtem felpakolni a tárcsákat a rúdra. Mondjuk ez a csoda-szorító kicsit megtréfált, nagyon nehezen sikerült leszednem a rúdról. Végül is sikerült, feltettem a 102 kilót. Beülve felvétel, lökés, és jöhetett a guggolás. Picit nehéz volt felszedni meg kilökni, mert mint mondtam hideg voltam. Nem voltam üzemhőmérsékleten. Megvolt az első, megvolt a második, a harmadik kibillent. Nem aggódtam, volt bőven időm még, és végre bemelegedtem a próbálkozásban.Rámentem ismét. Most sima volt a felvétel és a lökés is. Guggoltam egyet, guggoltam még egyet. Jön a harmadik. Lassan lemegyek, és az történt amire nem számítottam. Kifordult a könyököm. Belenyilalt, és fájt. Megpróbáltam még azért menteni amit lehet, de már nem jött össze egy ismétlés sem, mivel egyáltalán nem tudtam tartani ilyen karral a súlyt. Bosszús voltam, de ekkor még úgy tudtam mehetek tovább, csak ez a feladat lesz érvénytelen. Két perc és jött a burpee- muscle-up. Nagyon sz@rul ment. Nem sikerült hét perc alatt teljesíteni a 30 ismétlést. Végig fájt a karom. Nagyon szarul éreztem magam. Azt hittem hajthatok azért, hogy valamire való eredményem legyen ezután. A nap végén kiderült, hogy töröltek, de lenyomhatom azért a többi feladatot. Nagy nehezen összeszedtem magam. Másnap is elmentem a versenyre, ahol közölték, hogy fuck off, nekem ott már nincs dolgom. Na ez vágott végleg tacsra. Teljesen összezuhantam.
A hétvége innentől kezdve vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt ami történt, de emellett nagyon örültem Lacee-nek. Szó szerint az egyik szemem sírt a másik nevetett.
Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy belenyugodtam, de dühít a dolog. Ha előre tudom, hogy kiesek ha nem sikerül, akkor is a 100 kilón kezdek! Ennek mennie kellett volna! Nem tudom mi lehetett a baj. Talán, hogy kihültem. Talán, hogy nem szoktam hozzá a kamerákhoz, meg a közönséghez. Nem tudom... Most egyszerűen csak vissza akarok menni és szét akarom tépni a rudakat! A visszaszámlálás elkezdődött! Még 10 hónap!!
